Van az úgy, hogy az ember csak kiül a kert szélére, ránéz a zöldségeire, és azon gondolkodik: „vajon boldogok itt?” Mert a növények – akármilyen furcsán is hangzik – igenis társas lények. Nem véletlen, hogy ha jól választjuk meg a szomszédaikat, szebben nőnek, több termést hoznak, és még kevesebb…

Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy egyszerre több kertet fogok művelni, magaságyásokat építek, és még szőlőt is gondozok, valószínűleg csak mosolyogtam volna. De Tarjánban valami átkattant bennem, a föld, a növények, az évszakok ritmusa olyan természetessé vált, hogy mára már el sem tudnám…