Van az úgy, hogy az ember csak kiül a kert szélére, ránéz a zöldségeire, és azon gondolkodik: „vajon boldogok itt?” Mert a növények – akármilyen furcsán is hangzik – igenis társas lények. Nem véletlen, hogy ha jól választjuk meg a szomszédaikat, szebben nőnek, több termést hoznak, és még kevesebb gond is van velük.

Én már jó ideje nem ültetek magányos sorokat. Nem hiszek benne, hogy a paradicsomnak egyedül kéne ácsorognia a földben, várva a locsolást. Inkább virágokat ültetek mellé. Illatosakat, színeseket, hasznosakat. Mert ők tudják, mit kell tenni: odavonzzák a méheket, elűzik a kártevőket, és ha lehetne, talán még beszélgetnének is egymással.

A kert titkos közössége

Nemrég olvastam, hogy a sokféle növény együtt – amit úgy neveznek, hogy polikultúra – ellenállóbb, stabilabb és jobban működik, mint ha csak egyetlen fajt nevelnénk. És ez tényleg igaz. Olyan ez, mint egy jó csapat: van, aki védi a másikat, van, aki táplálja, és van, aki figyel a többiekre. Nekem is ilyen lett a kertem – egy élő, zsongó közösség, ahol minden virág és zöldség tudja a dolgát.

A büdöske, a kert őrzője

Ott kezdődött minden, hogy ültettem néhány bársonyvirágot (ismertebb nevén büdöskét) a paradicsomok mellé. Nem csak szépen mutatott, hanem valami furcsa módon szinte rendet tett. Kevesebb lett a tetű, több lett a katicabogár. Később megtudtam, hogy a gyökere olyan anyagot bocsát ki, amit a talajlakó fonálférgek egyáltalán nem szeretnek. Azóta a büdöske nálam fix lakó – mondhatni, ő a kertem kis őre.

Körömvirág – a sokoldalú gyógyító

A körömvirágot már régen szeretem – először krémet készítettem belőle, aztán gondoltam, miért ne kerüljön a kertbe is? Hát mióta ott van, nem győzök csodálkozni. Erős gyökereivel szinte átszövi a talajt, védi, takarja, és közben még a bazsalikom, uborka, paradicsom is hálásabb lett tőle. Egyetlen szabály van: bab mellé ne kerüljön, mert ők valamiért nem jönnek ki jól.

Sarkantyúka – a cseles kis trükkös

A sarkantyúka olyan, mint a kert titkosügynöke. Ehető, színes, szép, de közben alattomosan elriasztja a levéltetveket és káposztalepkéket. És még a méhek is rajonganak érte. A virágai salátába is mennek, és mindig mosolyt csalnak a gyerekek arcára. Nálunk a kert végében van egy egész sarkantyúkás folt – ott mindig történik valami.

Mézontófű – a táncoló tömegkedvenc

Egyszer kaptam egy marék mézontófűmagot. Elszórtam. Hát aztán elkezdődött a zsongás! Ez a növény, amikor virágzik, élő talajtakaróként borítja be a kert sarkát. A méhek egyszerűen megbolondulnak tőle, és ha figyelmesen nézed, még a legyek is békésen legelésznek rajta. 30-50 napig virágzik, és közben pollent, nektárt, varázst szór. Ha beforgatod a virágzás után, a talaj szinte fellélegzik.

Egynyári réti here – a csendes segítő

A réti here nem kér sokat, de annál többet ad. Nem harsány, nem hivalkodó. Egyszerűen csak ott van, és megköti a nitrogént, gazdagítja a földet. A méhek imádják, a talaj hálás érte. Ha te is szeretnél valamit tenni a kerted jövőjéért, vesd el néhány helyen – jövőre meg fogod köszönni magadnak.

Sokáig azt hittem, a kertet irányítani kell. Hogy nekem kell megmondani, mi hová nőjön, ki kitől mit kapjon. De aztán megtanultam hallgatni. A virágok, a zöldségek, a méhek, a föld – mind mesélnek, ha figyelsz rájuk.

Most már úgy kertészkedem, mint aki vendégségbe megy: tisztelettel, kíváncsisággal, hálával. És a kert visszaadja ezt – illatban, ízben, nyugalomban.

Szóval, ha még nem próbáltad: ültess virágot a zöldségek közé. Ülj ki melléjük, figyeld meg őket. És hallgasd, mit mesél a kert.

Ha pár évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy egyszerre több kertet fogok művelni, magaságyásokat építek, és még szőlőt is gondozok, valószínűleg csak mosolyogtam volna. De Tarjánban valami átkattant bennem, a föld, a növények, az évszakok ritmusa olyan természetessé vált, hogy mára már el sem tudnám képzelni az életemet kert nélkül.

Minden a magaságyásokkal kezdődött - egy kis zöldséges próbálkozás a hátsó kertben. Aztán jöttek a palánták, a komposzt, a természetes növénytársítások, a sikerélmények és a hibák is. Nem sokkal később már több külön kertet műveltem: van, ahol zöldség nő, máshol gyümölcsfák, és ott van a szőlő is - egy hektárnyi elő föld, ami nemcsak termel, de tanít is. Közben lett egy "bérkertem" is - olyan terület, amit nem én birtoklok, de én művelem. Ez nemcsak lehetőség, hanem felelősség is. Egyfajta szövetség az ember és a föld között, itt tanultam meg igazán, hogy a kertészkedés nem birtoklás, hanem gondoskodás.

A fenntarthatóság számomra nem egy hangzatos kifejezés, hanem a mindennapok gyakorlata: esővízgyűjtés, talajtakarás, vetésforgó, madarak tisztelete. Úgy élni, hogy nem elveszünk a természettől, hanem együtt lelegzünk vele.

Ez a blog nem szakértői tanácsokat akar osztani - inkább egy kertnapló, ahol megosztom, mi működött , mi nem, mit próbálok ki, és miért. Ha te is keresed a természethez vezető utat, akár csak egy balkonládában, akár vidéki kertben, talán találsz itt valami ismerőset.

És te? Van egy talpalatnyi földed, amivel szívesen foglalkoznál?Vagy csak álmodsz róla?

Ird meg, kíváncsi vagyok.