Az én kertem nem tökéletes. Nem angol gyep, nincsenek benne szabályos sorok vagy makulátlan ágyások. De van benne valami más - élet, lüktetés és egyensúly. Olyan hely lett belőle, ahol a növányek, a rovarok és mi, emberek is jó érezzük magunkat. Mindez azzal kezdődött, hogy megtanultam a víz érték, és nem szabad pazarolni.

Az első forró nyarak megtanítottak arra, hogy a locsolócső nem mindenre megoldás. A talaj kiszáradt, a növények szenvedtek, és én egyre csak öntöztem. Aztán elkezdtem másképp gondolkozni. Olyan növényeket kezdtem választani, amelyek jól érzik magukat az itteni talajban és klímában. Nem egzotikus szépségeket, hanem egyszerű hazai fajokat, amik itt születtek, itt fejlődtek - és itt is boldogultak.

Ma már a kertem tele van évelő virágokkal, amelyek nemcsak gyönyörűek, de ellenállóak is. Az ágyásokat szalmával vagy lombbal takarom, hogy ne száradjon ki a föld - ez a legegyszerűbb, ami csodákat tesz. A mulcs megőrzi a nedvességet, kevesebb gyom nő, és a talaj is jobban érzi magát. Már ez önmagában is jelentősen csökkentette az öntözés mennyiségét.

A növényeimet társítani is megtanultam: a levendula például nemcsak gyönyörű és szárazságtűrő, hanem elúzi a nemkivánatos rovarokat is. a virágok között helyet kapnak a gyógy- és fűszernövények is - citromfű, kakukkfű, oregánó és rozmaring - , amelyek nemcsak illatossak és hasznosak a konyhában, de igazi rovarmágnesek is.

A gyep területét visszafogtam. Most márcsak alig nyírom rendszeresen, ahol tényleg szükség van rá. A kert többi része szabadon nő, a növények saját ritmusokban fejlődnek, és ezzel egyre több állat is megjelenik. A madaraknak földbe vájt itatót készítettem, amit rendszeresen feltöltök vízzel. Egyszerű, természetes formája van, a szélén le tudnak szállni inni vagy fürdeni, és külön öröm nézni, ahogy a cinegék, rigók, vagy akár egy-egy rózsafarkú is megjelenik. Néha csak egy gyors korty, máskor egy egész fürdés - de minden alkalommal varázslat.

A kertem most már nemcsak az enyém - a madaraké,a méheké, a földigilisztáké. Bármennyire is szeretem benne a virágokat, a színek kavalkádját, a legnagyobb öröm mégis az, hogy tudom : fenntartható módon teszem.

Kicsiben, csendben, de hatékonyan.

Ha te is most tervezel kertet vagy változtatnál, csak egy dolgot javasolnék: figyelj arra, amit a természet mutat. Onnantól már együtt dolgoztok majd, nem egymás ellen.